Aranyköpések

Középkorú akkor lesz az ember, amikor két kísértés közül annak enged, ami után este kilencre már hazaérhet.

A múltkor megkérdezték tőlem, mit kérek a 87-ik születésnapomra. Azt mondtam: egy apasági pert.

Egy beszélgetésben a 93 éves Strom Thurmond szenátor elárulta, hogy minden reggel 50 percet tornázik. Valójában ezt a tornát mások úgy hívják, hogy kiszállni az ágyból.

Nem mintha félnék meghalni. Csak nem akarok ott lenni, amikor bekövetkezik.

Nem érzem magam nyolcvanévesnek. Egyáltalán - semmit sem érzek...

Élvezd az életet, amíg még öreg vagy!

Milliók vágynak a halhatatlanságra, akik nem tudnak mihez kezdeni magukkal egy esős vasárnap délután.

Ha az ember megöregszik, hidat akar verni az időn keresztül, tiltakozásul a változás, főleg a jó irányba változás ellen.

Nem mintha félnék meghalni. Csak nem akarok ott lenni, amikor bekövetkezik.

Utálom a biztosítási ügynököket; folyton azzal érvelnek, hogy egyszer meghalok, ami nem igaz.

Az elveink 18 éves korunkban hegycsúcsok, ahonnan széttekintünk, 45 éves korunkban barlangok, ahol elrejtőzünk.

Van egy előnye annak, ha valaki 102 éves. Nincs kortárs-rivalizálás.

Az öregeknek nem volna szabad reformkonyhán élniük. Nekik a lehető legtöbb tartósítószerre van szükségük.

Csakis azért kezdenék el kocogni, hogy újból lihegést halljak.

Mindössze annyi kérésem van a temetésemmel kapcsolatban, hogy ne élve temessenek el.

Sohasem gondoltam volna, hogy megérem ezt a napot.

Most vagyok szenilitásom teljében.